A Disney-nek ezúttal sikerült megtalálna a közös hangot a gyerekekkel úgy, hogy közben megmaradt mesének a klasszikus, kortalan fajtából.
Az elmúlt évtizedben beállt egy kisebb kreatív krízis a Disney-nél. Mivel a specialitásuknak számító kézzel rajzolt mesefilm egyre inkább háttérbe szorult a legújabb 3D-s animáció mögött, a stúdió nem tudta felvenni a lépést az olyan fiatal cégekkel, mint a DreamWorks és a Pixar. Nem a technikai megoldásokkal volt probléma, hanem inkább a történetekkel; nem sikerült jól a modernizálás, nem állt jól a konzervatív tündérmesékre építő Disney-nek a divatos lazaság.
Az ezredforduló óta nem sikerült semmi emlékezeteset alkotniuk, hiába álltak át a 3D-re, az Aranyhaj és a nagy gubanc meg sem közelítette a hőskorban készült Disney-mesék színvonalát, és a kézzel rajzolt film feltámasztására tett kísérletük is megbukott A hercegnő és a békával. Kérdés, hogy mennyire van még létjogosultsága a Disney által képviselt klasszikus hercegnő-filmeknek, amikor már feminista szemlélet alapján újragondolt reklámok készülnek a kislányoknak, és a svédek bevezették a Bechdel-tesztet (a nők filmbeli reprezentáltságának mérésére kialakított módszer). Valószínűleg nem nagyon, erre talán ők is rájöttek végre, és tudatosan próbálnak kitörni a hercegnő kliséből úgy, hogy közben azért valamennyire őrizzék a hagyományokat. Tavaly készítettek egy reklámfilmet I am a Princess címmel, ami már jóval modernebben újraértelmezve mutatja be a női szerepeket, és ezt az üzenetet viszi tovább a Jégvarázs is.
Már a II. világháború óta tervezték a Hókirálynő című mese megfilmesítését. Marc Davis és Mary Blair dolgoztak egy, az eredetit hűen követő adaptáción, amit aztán Walt Disney túl bonyolultnak talált, így fiókba kerültek a vázlatok. Ezeket vették most elő, hogy aztán egy-két főbb elemet megtartva egy teljesen új történetet írjanak belőlük, ami már szinte semmiben sem emlékeztet Hans Christian Andersen eredetijére. Utóbbi talán nem is baj, mert így igazi modern girlpower mese lett a Jégvarázs, ami még a Bechdel-teszten is jobban teljesítene, mint a legtöbb felnőtteknek szóló film. Az Andersen története által ihletett filmben nincs Szőke Herceg, se Daliás. Van ugyan pár férfi szereplő, de mellékesek, a hangsúly a főszereplő testvérpáron, Elsán és Annán van, akik önmagukban is kellőképpen érdekesek ahhoz, hogy egy egész filmet lehessen rájuk építeni.
Elsa, a Hókirálynő mágikus erejével havat és jeget tud teremteni, ám egy gyerekkori baleset miatt, amiben a húga megsérül, szülei elszigetelik. Állandóan kesztyűt kell hordania, mert amihez hozzáér, az jéggé fagy, és a testvérétől is elidegenedik, mert nem akarja bántani. Anna viszont egy naiv fruska, aki mindennél jobban vágyik nővére szeretetére, közben igaz szerelemről és kalandokról álmodozik. Ő jóval tipikusabb Disney-figura a film elején, majd a végére fejlődik független, erős karakterré. A két lány állandóan változó kapcsolata viszi előre a filmet, és bár felbukkan néhány mellékszereplő, közel sem olyan hangsúlyosak, mint korábban megszokhattuk a Disney-nél, nem terelik el a figyelmet Elsáról és Annáról.
A történet Elsa koronázásának a napján kezdődik, amikor az elszigeteltségben élő hercegnők kinyitják a királyság kapuit. Az ünnepség nem telik el eseménytelenül, Anna megismerkedik a jóképű Hans herceggel, aki rögtön feleségül is kéri, Elsa pedig véletlenül jéggel borítja be a királyságot, majd elmenekül. Anna nővére után indul az Északi Hegységbe egy hegyi ember, egy rénszarvas és egy beszédes hóember társaságában, hogy meggyőzzék Elsát, hozza vissza a nyarat.
Chris Buck (Tarzan) rendező egyik legjobb döntése volt, hogy nem változtatta Elsát boszorkánnyá. Egy teljesen összetört, meghasonlott figura, aki retteg a saját erejétől és a világtól, de nincs benne semmi gonoszság. Csak egy kicsit más, ami miatt az emberek nem fogadják el. Kísértetiesen hasonlít Gregory Maguire Nyugati boszorkányára, Elphabára (a Robert Lopez és Kristen Anderson-Lopez által szerzett zene is gyakran emlékeztet a Maguire regényéből készült Wicked című musicalre). Hozzá kapcsolódik a film legemlékezetesebb slágere, a Let It Go is, amit Elsa menekülése után énekel, mikor végre abbahagyhatja a tettetést, hatalmas jégpalotát építhet a hegyekben, és önmaga lehet.
Olyan témákat vonultat fel a film, amik aktuálisak, minden lányt foglalkoztatnak, és kivételesen nem a külsőségekről szólnak. Sokkal inkább a belső bizonytalanságról, saját magunk megtalálásáról, hogy miért próbálunk meg másnak látszani, mint amilyenek igazából vagyunk, hogyan fogadjuk el magunkat még a legrosszabb pillanatokban is. Arról, hogy a szerelem nem feltétlenül akkor talál ránk, amikor szeretnénk, nem is biztos, hogy fehér lovon jön, és néha teljesen mindegy, hogy jön-e vagy nem, ha olyanok vannak körülöttünk, akik a barátaink és fontosak számunkra. Mert mindenki azt akarja, hogy szeressék, de a szeretet más formában is létezhet, nem csupán szerelemként.
Szokás szerint gyönyörű az animáció, a tájakat, ruhákat és az építészetet Norvégia ihlette. Ami viszont a legkülönlegesebb, és amit a legtöbbet tanulmányoztak a készítők, az a hó és jég. Rengeteg formában láthatjuk, ahogy Elsa hangulatával együtt változik, néha félelmetes, máskor nagyon puha és játékos. Annyira valósághű, hogy el is felejtjük, hogy animációs filmet nézünk. Még a zenés betétek is működnek, érezhetően nagyobb hangsúlyt fektettek rájuk, mint néhány éve az Aranyhajnál. Fülbemászók a dalok, kicsit sem affektálósak vagy idegesítők, és magasan kiemelkedik közülük az Idina Menzel által énekelt Let It Go, amit nyugodtan oda lehet rakni a ma már kultikusnak számító Kis hableány vagy Szépség és a szörnyeteg mellé.
A Disney-nek ezúttal sikerült megtalálna a közös hangot a gyerekekkel úgy, hogy közben nem kötött kompromisszumokat, mint például a DreamWorks vagy a Pixar a felnőttekhez igazított humorukkal. Megmaradt mesének, a klasszikus, kortalan fajtából. Az egyetlen rész, ahol kicsit kínossá válik minden, az a fordítás. Ez a trendinek szánt nyelvezet nagyon nem illik a filmhez, (nyilván muszáj szinkronizálni, hiszen gyerekeknek szóló filmről van szó) gyakran elrontja a hangulatot, és bár az eredetiben Anna amerikai szlenggel beszél, ez a magyarra átültetve amolyan köszcsi-szupcsi-puszcsi szinten mozgó szöveget eredményezett.
Talán még korán lenne a Disney feltámadásáról beszélni, de aJégvarázs mindenképpen ígéretes, és a hercegnős témát sem unjuk még, ha ilyen formában képesek megújítani, és a női karaktereket összetettebb, árnyaltabb módon bemutatni. Forrás: prae.hu / Tóth Patrícia
Jégvarázs (Frozen)
Színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 108 perc, 2013
Ha játszani szeretnél az említett hercegnőkkel, akkor kattints ide: Legjobb hercegnős játékok
Utolsó kommentek